hzoltan blog

---

#5 – Olasz haditengerészeti búvár, 1940-es évek

Megjelenés ideje: 2015.02.05.
Elérhetőség: A legtöbb helyen még könnyen beszerezhető.
Ár: 3.990 Ft (de beszerzési forrástól függően olcsóbb is lehet).

(from: http://forums.watchuseek.com)

Az újság

A mellélelt karóra mintájául szolgáló Panerai óráról sajnos a szokottnál is kevesebb információt tartalmaz a magazin, inkább csak a történelmi háttérről esik szó (ami egyébként nem lenne baj, de azért mégiscsak egy óra tematikájú kiadványól lenne ez…).
A fő cikk a Breitling márka (igen rövid) bemutatása, de én javaslom inkább a National Geographic Channel Super Factories sorozat kapcsolódó részének megtekintését (elérhető itt), ami kicsit ugyan olyan mintha a márka marketing részlege csinálta volna, de azért egész jól láthatóak benne a gyártás egyes lépései. (Hasonló, bár sokkal rövidebb videó van a Panerai órák gyártásáról is a How It’s Made sorozat részeként, elérhető itt).
A karóra megszületéséről szóló cikk viszont tetszett :). Már régebben is nézegettem a zsebórák csuklón hordásához kialakított bőrtokokat (wristlet) és szerintem csak idő kérdése, hogy felfedezze őket a mainstream divatipar. Van egy érdekes hangulatuk, bár végül soha nem jutottam el odáig, hogy vegyek is egyet. (Nagyjából 1 éve a The Wristlet Watch kickstarter.com projekt mondjuk sikeresen elindult a maga egyedi, fúziós megoldásával, de sajnos a jó ajánlatokról lemaradtam, most meg már 180 USD + szállítás áron árulják őket…)

Tartalom:

• Olasz búváróra
• Breitling – A repülés világának hivatalos beszállítója
• Az óragyártás története – Az órazsebtől a karóráig
• A német katonai órák jelzései

A magyar borító:

(from: http://www.kossuth.hu)

Az óra

Az óra alapja egy 1940-es évekbeli Panerai Radiomir (vélhetően egy korai Ref.3646), amit az olasz haditengerészet számára gyártottak. Maga a Panerai egyébként egy érdekes, nagy múltú óragyár, bár gyakorlatilag csak 2 nagy modellcsaládjuk van mind a mai napig:

1. az 1930-as évek közepén bemutatkozott Radimoir kollekció, illetve
2. az 1940-es évek végén debütált Luminor széria.

Csak az 1990-es évek végére váltak igazi luxusmárkává (korábban szinte csak a haditengerészetek részére szállítottak), immár Officine Panerai néven, köszönhetően a Compagnie Financière Richemont SA csoport (Vendôme Luxury Group) tulajdonszerzésének (akik nem mellesleg számos más luxusmárkát is birtokolnak, itt elérhető erről egy igen meggyőző lista).
Az anekdota szerint Sylvester Stallone is nagy szerepet játszott a márka nagyközönséggel megismertetésében: anno rendelt 200 db egyedi „Slytech” jelölésű karórát a gyártótól és elosztogatta őket :).

Stallone discovered the watches in 1995 while filming „Daylight” in Rome and ended up wearing one on-screen. Later, Stallone asked the company to produce a limited edition of 200 watches (dubbed the „Slytech”) with his signature engraved on the back. According to some versions of the story, Stallone handed out these watches to members of his cast and crew. Since the watches had essentially been a military secret until just two years earlier, most people were unfamiliar with the brand, which is why the Panerai folks credit Stallone with helping give the brand early exposure and stoking demand.

(from: http://latimesblogs.latimes.com)

Ezeknek a „Slytech” óráknak az ára olyan 18.000 – 20.000 USD között lehet manapság (már ha egyáltalán elérhetőek valahol, tekintettel a limitált darabszámra). Stallone egyébként szimpatikus hobbikkal rendelkezik: szereti az órákat és a késeket is :). Szerintem az oversized óradivat is valahonnan innen indult, az 1990-es évek nagy sikerű, hollywoodi akciófilmjeinek a „sztárjai” előszeretettel hordtak ilyeneket (gyakran pont Panerai modelleket – itt elérhető egy kis fényképes áttekintés is erről). Egészen extrém példák is vannak, ilyen például Arnold Schwarzenegger 58 mm-es Zlatoust Vodolaz Diver-e :).

Visszatérve a Panerai-ra, az is említésre méltó, hogy igen sokáig nem volt saját „in-house” szerkezetük, jellemzően svájci import egységeket használtak/módosítottak (eleinte például Rolex szerkezeteket). Ma már más a helyzet, de ez azért el is várható egy jellemzően 1.000.000 Ft feletti áron megvásárolható órákat gyártó vállalattól… A formaterveik nekem nagyon tetszenek, főleg a Luminor széria koronavédő megoldása (ami ma már a márka egyik jellegzetessége is). Gyakran csak mint ‘PAM’ emlegetik őket a standard modelljelölésük alapján: PAM00021 =  PAnerai Model 00021.
Ezekből az órákból is rengeteg homage elérhető, egy olcsó darabról már én is írtam korábban (a bejegyzés itt olvasható), de azt azért érdemes megjegyezni hogy a ‘Marina Militare‘ szavak ma már egyik Panerai modellen sem szerepelnek (eltekintve néhány limited kiadástól), mivel ez a névhasználat az olasz haditengerészet sajátja. Persze Kínában ezt ezért nem veszik annyira komolyan (meg úgy általában a védjegy/szabadalom/know-how szabályozásokat sem), így 20.000-50.000 Ft között számos ilyen jelzésű karóra elérhető náluk (egyébként nem is rossz minőségűek, volt szerencsém már néhányat látni belőlük).

(LKO5 vs Archive, kattintásra nagyban is megtekinthető új oldalon – nem lett sajnos túl jó kép, de éppen csak mobiltelefon volt kéznél)

Alapadatok:

• Óratok átmérő (Case diameter): 44 mm (46 mm koronával)
• Óratok vastagsága: cca. 12 mm
• Magasság (Lug-to-lug): 53 mm
• Szíj szélesség (Lug width): 24 mm

Az óra kialakítása elég jól imitálja a Radiomir-okat, ez a fajta minimalista design nekem kifejezetten tetszik, bár én a másodpermutatót lehagytam volna (sőt lehet le is fogom szedni), vagy külön egy kis másodpercmutatót tettem volna fel 9 órához (ami egyébként a későbbi Radiomir modelleken is megjelent). A koronát is lehet lecserélem egy (nekem szebb) „gyémánt” alakúra és akkor már nem is vagyunk olyan távol kinézetre egy PAM00021 Special Edition kiadástól :).

(PAM00021, from: http://www.panerai.com/)

A szíj nem olyan rossz, legalábbis jobb mint a Nav-B esetén volt (bár azért a minőségi bőrtől nagyon távol áll). Valószínűleg egy másik bőrszíjra cserélem, de ez estben maradok egy klasszikusabb megoldásnál a „szokásos” NATO helyett (például valami hasonlóra gondolok mint ez). Szerencsére nem az eredeti fix (wired lugs) megoldást alkalmazták a szíj rögzítésére, így gond nélkül cserélhető. Sajnos a csat sem a jellegzetes Panerai stílusú… (és cserélni sem egyszerű, mivel meglehetősen drága, egy Pre-V acél csat simán 10 USD).

Összegezve nekem tetszik a kollekció 5. darabja, sőt az Archive-al összehasonlítva kifejezetten jó vétel lehet (hiszen akár 3.000 Ft alatt is beszerezhető, szemben az Archive cca. 6.000 – 7.000 Ft körüli árával).

---

#6 – Francia haditengerészet, 1960-as évek 

Megjelenés ideje: 2015.03.05.
Elérhetőség: Beszerezhető.
Ár: 3.990 Ft (de beszerzési forrástól függően olcsóbb is lehet).

(from: http://forums.watchuseek.com)

Az újság

Sok újdonságot nem tudok írni: lényegében egy 5 perces átlapozást megér, de sokkal több időt nem. Mondjuk a svájci óragyártás történetét összefoglalni 2 oldalon, azért egy merész vállalkozás :). Érdemes még megjegyezni, hogy  a sokak által keresett „Swiss Made” felirat a számlapon nem azt jelenti, hogy ez óra minden tekintetben svájci, jelen szabályozás szerint elegendő, ha a svájci hozzáadott érték eléri az 50%-ot (‘Rule 50‘), illetve még két további feltétel teljesül:

Swiss watch
A watch is considered Swiss, according to the Swiss law if:
– its movement is Swiss and,
– its movement is cased up in Switzerland and;
– the manufacturer carries out the final inspection in Switzerland

Swiss watch movement
A watch movement is considered Swiss if:
– the movement has been assembled in Switzerland and,
– the movement has been inspected by the manufacturer in Switzerland and;
– the components of Swiss manufacture account for at least 50 percent of the total value, without taking into account the cost of assembly.

(from: http://en.wikipedia.org/wiki/Swiss_Made)

A fentiek értelmében simán előállíthatóak a szerkezet egyes alkatrészei Kínában, sőt részben össze is szerelhetőek, csak az 50%-os szabályra kell figyelni és az utolsó csavart Svájcban kell becsavarozni :) (mondjuk arra kíváncsi lennék hogyan ellenőrzik ezt?). A legkorábban 2016 elején bevezetni tervezett szigorítás lényege pedig az alábbi:

The main change introduced by the proposed strengthening of the label consists in specifying a minimum value criterion for the watch, as opposed to the movement only. For example, to be marked Swiss made, a watch will have to meet the following requirement:
– a minimum rate of Swiss value of 60% for quartz watches
– a minimum rate of Swiss value of 80% for mechanical watches

Existing requirements, such as the incorporation of a Swiss movement, casing-up and final inspection in Switzerland, remain in place. However, the definition of the Swiss movement adopts a minimum rate of Swiss value of 60% (as opposed to 50% at present).

(from: http://www.fhs.ch/eng/strengthening.html)

A röviden bemutatott Jaeger-LeCoultre ugyan nem tartozik a kedvenc márkáim közé (és sajnos nem is én vagyok a célközönségük :), de egy patinás óragyárról van szó, komoly hagyományokkal és tény, hogy nagyon kifinomult és bonyolult szerkezeteket állítanak elő. Szerencsére több, fotókkal bőven megtűzdelt gyárlátogatási beszámoló is elérhető az Internet-en, érdemes lehet átfutni őket (például az egyik megtekinthető itt).
Svájcban számos ilyen gyárlátogatásokkal összekötött, szervezett utazási ajánlat létezik, bár nagyon nem olcsók: amit én legutóbb találtam az nagyjából 900.000 Ft volt cca. 2 nap és ebben persze nincs benne az oda- és visszaút költsége… Persze valószínűleg ez sokkal olcsóbban is megszervezhető lenne, főleg ha vannak időszakok, amikor egyes a gyárak eleve látogathatóak előzetes regisztrációval és talán az 5*-os svájci szállás sem létszükséglet :).

Tartalom:

• Francia haditengerészet
• Jaeger LeCoultre – Egy „nagy ház” a Joux-völgyben
• Az óragyártás története – A svájci óraipar
• Szakkifejezések

A magyar borító:

(from: http://www.kossuth.hu)

Az óra

Az óra alapja egy Omega Seamaster 300 (case ref: 165.024) az 1960-es évekből (egészen pontosan 1964-1969 között gyártották őket). A 165.024 referenciaszám az alábbiak szerint oldható fel: 1 = Gent’s watch , 6 =  Automatic winding centre seconds, 5 =  Water-resistant, a 024 pedig a modell azonosítója (részletesebb leírás elérhető itt).

(from: http://www.exitwatch24.com)

Magukat az órákat a polgári és a katonai piacra is gyártották, viszonylag széles körben elterjedtek voltak, sőt az amerikai piac kapott egy saját 17 köves szerkezetet is (Omega cal.500) az 1960-as években, mivel a 17 kő feletti kialakításokra magasabb adókulcsok vonatkoztak akkoriban. A francia haditengerészetnél ugyan nem ez a karóra volt rendszeresítve, de a francia tengeri, hidrográfiai és oceanográfiai szakszolgálatnál igen.

Some sections of the french Navy used a watch bought „off the shelf”, the Tudor ‘Oyster Prince’, however one section, SHOM; Service Hydrographique et Océanonographique de la Marine, was supplied by Omega, the role of the department is to document and map the worlds oceans both for military and public service.

(http://www.intlwatchleague.com/showthread.php?1189-Eaglemoss-Military-Watches-Collection)

Az elnevezésben szereplő 300 egyébként kicsit félrevezető, bár vélhetően szándékosan: hivatalosan 200 m vízállósági tanúsítványt kapott az óra, ugyanakkor az ismert anekdota szerinte csak azért, mert az Omega tesztelő eszközei csak ekkora nyomás szimulálását tették lehetővé (20 ATM), de persze egyébként ennél mélyebben is gond nélkül működne az órájuk :). Valójában persze ez a 200 m sem jelent tényleges 200 m mélységig használhatóságot, de könnyűbúvároknak megfelelő (maximum 30 m – 40 m-ig).

(különböző SM 300 modellek, from: Marcello Pisani @ mwrforum.net)

Kialakítását tekintve sokban hasonlatos a Rolex MilSub és a Tudor ‘Oyster Prince’ órákra, sőt sokak szerint egyenesen ez a modell volt a válasz az Omega részéről a Rolex sikerére. Az egyezőségek persze jellemezően nem a véletlennek köszönhetőek, például az angol SBS maga is használt Omega SM300 órákat a MilSub-ok előtt/mellett egy ideig, így kölcsönösen át is vettek megoldásokat egymástól (illetve a mögöttes, a katonai felhasználást lehetővé tevő specifikációk is ugyanazok voltak)…

Initial models had straight hands, later models and British Royal Navy issue watches adopted high visibility broadsword hands (which are comparable to the hands found on the Rolex military Submariner 5513/5517, with a white sweep seconds hand)

(from: http://www.mattbaily.ca)

A vintage Seamaster órák (köztük persze a 300-as modellek is) nagyon népszerűek manapság, kifejezetten a mai elvárásoknak megfelelő néhányuk mérete és közel olyan megbízhatóak a mint a konkurens Rolex-ek, ugyanakkor az áruk sokkal kedvezőbb (például egy 300-as modell ára csak tizede egy Rolex MilSub-nak, „már” 4.000 USD alatt beszerezhetőek)…

At 42mm, the 1960s Seamaster is a perfect size for modern tastes. For a vintage watch, it’s enormous – generally watches from this era are 35-38mm, so to find an elegant design that is larger than 40mm is exceptional. It’s a very wearable watch that won’t look out of place in the sea of gigantic sport watches that have dominated the market for the last 10 years.

(from: http://www.mattbaily.ca)

Alapadatok:

• Óratok átmérő (Case diameter): 40 mm (42 mm koronával)
• Óratok vastagsága: cca. 10 mm
• Magasság (Lug-to-lug): 44 mm
• Szíj szélesség (Lug width): 20 mm

Sajnos az óra nem olyan, mint amit egyes képeken hirdettek (kossuth.hu oldalon, illetve az egyes magazinok mellékleteként szereplő reklámanyagokban): nincs dátumablak és nem is bőr szíjjal érkezett, pedig előbbit még ki is emelték az egyik szóróanyagban:

Az 1960-as évek tengeralattjáróin használt időmérőkhöz hasonló órákon ott találjuk a dátumablakot is.

(from: hivatalos ismertető – http://www.kossuth.hu/letoltes/katonai_orak_ismerteto.pdf, 3. oldal alja)

Ezeken a képeken egy case ref: 166.024 alapú óra látszott és azt hiszem többen bíztunk is benne hátha ez lesz a tényleges karóra. Tévedtünk, de ez nem biztos, hogy ez (csak) a magyar kiadó hibája (ezekben a promóciós anyagokban még a megjelenési sorrend is rossz volt…)

(from: http://www.kossuth.hu)

Az ilyen „eltérések” a nemzetközi kiadásoknál is előfordultak, például a UK előfizetéshez adott RAF karóra sem olyan lett végül, mint ahogy hirdették (sőt hirdetik most is néhol):

Multi-Function Watch
Inspired by post-war RAF chronographs, this stunning watch includes a continuous seconds dial and 30-minute counter

Végül nem kronográfot szállítottak, hanem egy egyszerű, a hét napjait és a dátumot mutató (day-date) karórát :).

(bal oldalon látható a hirdetett karóra, jobb oldalon pedig a valós)

A másik problémám ezzel az órával, hogy sajnos szinte biztosan nem acél tokozású. Ez nem is a tény miatt probléma, hanem mert a kiadói ígéretet nem teljesíti mi szerint:

Valamennyi óra rozsdamentes acéltokkal készül.

(from: hivatalos ismertető – http://www.kossuth.hu/letoltes/katonai_orak_ismerteto.pdf, 3. oldal teteje, az első kép alatt)

Részben ezt bizonyítja a minden újságban szereplő, bár egyébként teljesen haszontalan képes leírás arról, hogy az egyes órák hogyan „születnek meg” (kézi rajz -> digitális tervgrafika -> kész óra). Jelen esetben már a kézi grafikán is szerepel a ‘Metal Alloy’ megjelölés… Vélhetően a bonyolultabb tokforma miatt választottak valamilyen réz alapú ötvözetet, legalábbis én erre tippelek az egyik szíjtartó fülön végzett gyors teszt alapján. Ez alapvetően nem „deal breaker” számomra, de azért nem túl jó gyakorlat valami olyannal eladni egy előfizetést, ami a későbbiekben nem teljesül.
Valójában az ötvözet használata már néhány korábbi modell esetében is felmerülhet (jellemzően a fényes felületűekénél). Esetleg valaki nálam hozzáértőbb letesztelhetné őket (ennek eredményeit szívesen megjelentetném itt a blog-on is, természetesen forrásmegjelöléssel).

A lünetta most sem forgatható és persze most is (mint mindig) sík óraüveget kapunk. Az sem teljesen világos, hogy miért hagyták el az arab számos órajelöléseket 3-6-9-12 óránál, ezek jót tennének a megjelenésének.
A szíj szintén közel hordhatatlan számomra, így cserélendő lesz, szerintem egy teljesen fekete NATO sokad dob majd a megjelenésén is.
Ugyanakkor három pozitívumot is találtam:

1. egyrészt a fotólumineszcens festésből végre jutott a mutatók mellett az indexekre is elegendő, így egész tűrhető lett a „világítása” (legalábbis a sorozat eddigi óráihoz képest, de természetesen közelében sincs az eredeti Omega-nak),
2. a másodpercmutató végre nem a szokásos, hanem egy kicsit érdekesebb és autentikusabb nyíl formájú,
3. meglepően pontosan üt a másodpermutató az indexekre (talán csak 5 és 8 óra között van kis eltérés), ami gyakorlati szempontból ugyan mellékes, de megjegyzendő, hogy a legtöbb óragyártónak nem sikerül ezt megoldania (köztük a nevesebbeknek sem!). Szerintem sok márkás óra alulmaradna az én példányommal szemben…

Összegezve nekem a fentiek miatt csalódás a kollekció 6. darabja, bár elvileg elképzelhető lett volna, hogy „félúton” tényleg kiadnak egy dátumablakos karórát is, hogy ezzel még megtámogassák az eladásokat, de sajnos nem így lett.