Cselekményleírást tartalmazhat, kérem ezt vedd figyelembe!
John Scalzi vitathatatlanul napjaink egyik megkerülhetetlen sci-fi szerzője, de valamiért én nem olvastam tőle sokat, bevallom még a Vének háborúja sorozat is kimaradt, mert mindig csak „majdnem” kezdtem bele. Ennélfogva nagyjából elvárások nélkül futottam neki ennek a könyvnek, viszont nagyon-nagyon lassan fejeztem csak be, aminek több oka is volt, ezekre mind kitérek a továbbiakban.
Alapadatok:
- ISBN: 9789635980017
- Oldalszám: 320
- Első kiadó: Tor Books
- Eredeti cím: The Kaiju Preservation Society
- Magyar kiadó: Agave Könyvek
- goodreads.com pontszám: 4,01/43.373 értékelés alapján
- hzoltan.com értékelés: – 3/5
- Ár: 2.680 Ft (@dibook.hu)
- Fülszöveg (ajánló): a bejegyzés végén elérhető
Szerintem ezt a könyvet valójában az utószóban leírtak magyarázzák meg a legjobban (egy „unusual pandemic novel”), én legalábbis az olvasása során sokszor nem tudtam igazán hova tenni az egészet, valahogy a történet is kicsit „béna kacsa” és a szöveg dinamikája is fura volt (néhol egészen sit-com szerű valami, máshol meg a LEGO Jurassic World játékban éreztem magam). Tagadhatatlan, hogy van egy „feel good” hangulata és elég könnyen is olvasható, de én mindig vártam valami komolyabb, súlyosabb fordulatot… A szereplők rendben vannak, bár főhősünk ételfutárból a KAT (Kaidzsú Állatvédő Társaság) munkaválóaljává válása nekem kicsit erőltetettnek hatott, ráadásul a „gondozandó állatok” kaidzsúk mivoltát már a cím és a borító is lelövi, pedig ez lehetett volna egy érdekesebb fordulat, ha az olvasóra hagyják a felfedezését… Szegény kaidzsúk szerepe mondjuk sem sok, igazából bármire ki lehetne őket cserélni, a történet szempontjából szinte csak hangulatfestő kiegészítők, pedig én egyébként kedvelem ezeket a japánból importált, de már nagyon is mainstream szörnyeket („Kaiju (怪獣 or 怪獸 kaijū), less commonly romanized as kaijyu or kaizyu, is a Japanese word that literally means „strange beast” and is usually translated as „monster” in English.” – from: wikizilla.org/wiki/Kaiju). A biológiájuk ugyan érdekes (atomreaktor hajtja őket :), illetve az is ahogyan szimbiózisban élnek más lényekkel, de valahogy olyan steril és mesterkélt lett nekem a világuk.
A könyv jelentős részében igazából semmi nem történik, pedig ott egy világ, ami számos kérdést felvet, de látszólag mindenki végzi a dolgát mint egy random állatkertben és nem nagyon firtatják az okokat, következményeket… Szerintem rengeteg olyan klasszikus kalandelemet bele lehetett volna írni, ami adott esetben egy új univerzum alapjait is lerakhatta volna, megnyitva a lehetőséget az esetleges folyatásokra. Vélhetőleg ez nem volt cél, de így nekem kicsit érdektelen a könyv világa… A végén kicsit felgyorsulnak az események, de őszintén szólva nehéz komolyan venni őket (az alapvetően könnyed stílus mellett ugyan egy kicsit sötétebbre vett rész is van, de szerintem ez azért kevés), így a vége is olyan mint egy rész a The Big Bang Theory sorozatból…
Ha autentikus Kaiju élményt szeretnénk, akkor javaslom az 1966 óta futó Ultraman szériát, főleg az élőszereplős, korai japán sorozatotokat :). A Tubi TV-n elég sok elérhető belőle (USA VPN-el, de egyébként reklámokkal ingyenesen) és egészen szürreális néhány epizódja…
Szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de igazából nem sikerült. Elvileg van humora is, de nekem kicsit amolyan „sarki, kezdő stand-up-os” szinten volt ez értelmezhető és befogadható (elmegy, de néhol azért kicsit kínos :). Lassan is haladtam az olvasással, mert ugyan jelen esetben is az ekönyv verziót vettem meg, így tulajdonképpen mindig nálam volt, de gyakran megfelejtkeztem róla és inkább mást olvastam… Volt pár olyan rész is ahol egyszerűen elvesztetem az érdeklődésemet és elég nehezen szántam rá magam a folytatásra. Alapesetben ez egy pár nap alatt letudható kis történet, de nekem közel 6 hónapig tartott :). Van/lehet létjogosultsága az ilyen könnyed olvasmányoknak, de nekem ez kicsit túl „egyszerű” lett (lényegében egy felturbózott mesekönyv), bár azt nagyra értékelem, hogy nincs benne romantikus szál. Sőt igazából az sem derül ki, hogy a főszereplő milyen nemű, bár én az olvasás során végig férfinek gondoltam (hiszen anyagmozgatás a munkája, ami azért a main napig sem egy kifejezetten női munkakör), de Scalzi sehol nem utal erre, sőt:
John [Scalzi]: I didn’t find it particularly challenging to write Jamie without reference to gender, no; writing in the first person makes it easier to do, and beyond that it’s relatively simple in English to get around gender signifiers in a way that doesn’t call attention to itself.
(from: mysteryandsuspense.com/john-scalzi/)
Fülszöveg (ajánló)
Amikor a Covid-19 végigsöpör New Yorkon, Jamie Gray egy ételszállító app futáraként kénytelen dolgozni. Kilátástalan helyzete azonban csak addig tart, amíg egy rendelés teljesítése során összefut Tommal, akivel érintőlegesen ismerik egymást régről. Tom a saját szavai szerint egy „állatjogi szervezetnek” dolgozik, és a csapatának sürgősen szüksége lenne egy egyszerű rakodómunkásra. Jamie, aki bármi mást szívesebben csinálna a futárkodáson kívül, azonnal elvállalja a munkát.
Tom csak azt nem köti Jamie orrára, hogy az állatok, amelyekről a csapat gondoskodik, nem a Földön élnek. Legalábbis nem a mi Földünkön. Egy alternatív dimenzióban gigászi, dinoszaurusz-szerű, kaidzsúnak nevezett teremtmények kószálnak emberek nélküli, trópusi világukban. Ők az univerzum legnagyobb és legveszélyesebb pandái, és most bajban vannak. Ugyanis nemcsak a Kaidzsú Állatvédő Társaság talált utat magának ebbe az alternatív világba, hanem mások is. Óvatlanságukért pedig milliók fizethetnek az életükkel a mi Földünkön.
Cselekményleírást tartalmazhat, kérem ezt vedd figyelembe!
Scalzi épp nemrég járt Budapesten mert a Könyvfesztiválon kapott díjat (inkább az érdekes laudáció miatt került a hírekbe), én is még csak a vének háborúját olvastam tőle pár éve.