hzoltan blog

---

#8 –  Japán pilóta, 1940-es évek 

Megjelenés ideje: 2015.05.05.
Elérhetőség: könnyen beszerezhető még.
Ár:  3.990 Ft (de beszerzési forrástól függően olcsóbb is lehet)

 (az utolsó képen a német pilótaórával együtt szerepel, from: http://forums.watchuseek.com)

Az újság

A magazin felépítése most is a már megszokott sémát követi, nagy újdonságokra nem kell számítani. Ugyanakkor az ‘Alakos órák’ c. írás furcsa címe (angolról tükörfordítás?) egy elég eklektikus tartalmat takar: a szokatlan formájú és igencsak díszes óráktól valahogyan eljutunk a ma már teljesen hétköznapi, nem klasszikusan kör alakú óratokokig. Mintha két különböző dolgot mostak volna össze és állítottak volna összefüggésbe…
Én úgy gondolom, hogy az egyedi és drága díszítettség, illetve a karóratokok formája két különböző dolog, bár tény, hogy sokszor „összeérnek”. A Rolex egyes modelljei jó példák arra, hogy klasszikus kör alakú tokformával is lehet rikítóan díszített órákat készíteni és eladni (pl. a Rainbow Daytona, de ennél sokkal giccsesebb modellek is készültek már). Ugyanakkor szögletes és egyéb tokformával a teljesen hétköznapi órák esetében is lehet találkozni (pl. az Orient is rengeteg ilyet gyárt a szélesebb tömegek számára elérhető árkategóriákban, ilyen mondjuk ez a modell is). A néhány éve elterjedt és nagyon változatos kialakítású, műanyag divatórákat én nem biztos, hogy idesorolnám, számomra azok inkább idényjellegű bizsuk. A Hamilton Ventura modellcsalád viszont tényleg jó példa a szokatlan kialakításra, ráadásul nem is sikerültek rosszul :).

Tartalom:

• Japán vadászpilóta
• Tutima – Patinás német óragyártó 1927 óta
• Az óragyártás története – Alakos órák
• A francia katonai órák jelölései

A magyar borító:

(from: http://www.kossuth.hu)

Az óra

Az óra alapja egy az 1940-es években a Japán Császári Hadsereg számára, a Seikosha által gyártott pilótaóra (ismertebb nevén a „kamikaze” óra). A Seikosha vállalat 1892-ben alakult, majd többszöri átalakulás/átszervezés után végül Seiko néven vált ismerté (a történet persze nem ennyire egyszerű, egy összefoglaló áttekintés elérhető erről itt).

 (from: ebay.com)

A „kamikaze” jelzőt később akasztották rájuk, mert a japán pilóták az elkeseredett, öngyilkos akcióik során is használták ezeket az órákat, így nem is maradt meg sok belőlük (jelenleg egy eredeti példány 49.500.00 USD az ebay.com-on!). A ritkaságuk másik oka, hogy a vesztes háború utáni állapotok is gyorsan erodálták az esetleg még fellelhető készleteket/dokumentumforrásokat. Mindezek miatt ezek a karórák nem túl ismertek (sajnos számomra sem :), de legjobb tudomásom szerint Japánban sem egyszerű a fellelésük, illetve a kapcsolódó információk megtalálása (érdekesség, hogy Japán Császári Hadseregen belül a légierő nem képezett jól elkülönülő fegyvernemet, hanem egyszerűen a szárazföldi és a tengeri haderő része volt, így az anyagaik kutatása is nehézkes).
Az óragyártásnak egyébként Japánban elég komoly hagyományai vannak, bár manapság leginkább a quartz órák juthatnak az eszünkbe az országról, de ma mai napig komoly fejlesztések zajlanak a mechanikus és „hibrid” megoldások tekintetében is (pl: Seiko-féle Spring Drive technológia megjelenése – 1999, kiváló és folyamatosan fejlesztett Grand Seiko szerkezetek). Történelmileg visszatekintve látható, hogy nem nagyon volt más választásuk, mint a saját fejlesztés, hiszen az izoláció időszakában (1639 – 1854. március 31. között), a nyugati technológiák nem voltak elérhetőek, így gyakran igen egyedi és érdekes megoldások születtek (lásd: Hisashige Tanaka-féle  „Myriad Year Clock” ).
A katonai felhasználású karórák tekintetében az óraszerkezetek viszont már nagyrészt a korabeli svájci megoldásokon alapultak, mert ugyan az 1920-as évekig saját fejlesztésekkel is próbálkoztak (az első japán gyártású karóra a Seiko Laurel volt 1912-ben), de az 1923-as nagy földrengés idején a prototípusok megsemmisültek (a Seikosha fő gyáregysége gyakorlatilag megsemmisült), így végül az Ulysse Nardin korongráfok lettek a minták (forrás: Konrad Knirim: Militäruhren c. munkája).
Később, az 1929-1933 közötti nagy gazdasági válság is nagyon megviselte Japánt (így az óragyártást is), pedig a természeti erőforrások szűkössége miatt alapvető szüksége lett volna a jól működő a külkereskedelemre. Az óragyártást végül a háborús készülődés állított újból fejlődő pályára, majd az elveszített II. világháború lezárását követően lassan újra talpra állt. Már a vietnami háború elején látszott, hogy a Seiko (újra) kifejezetten jó karórákat gyárt és számolni kell majd vele az órapiacon (az ezt követő quartz „forradalom”/”krízis” – nézőpont kérdése – pedig már történelem):

One watchmaker with a unique, and largely neglected, military history is Seiko. Once the chief supplier to the Japanese Army, the brand gained a following among American servicemen in Southeast Asia. “The watches didn’t really go worldwide until our soldiers in Vietnam discovered how well they ran in the humidity and heat of the jungles,” Mr. Christianson, the historian, said. “They were so impressed with them that when they came back to the U.S., they started demanding retailers carry them.”

(from: http://www.nytimes.com/2014/09/03/fashion/a-comeback-for-the-military-watch.html?_r=0)

A Seikosha óra érdekessége a kifejezetten nagy átmérő (48 mm), illetve a kicsit szokatlanul díszes kialakítása (legalábbis a katonai felhasználáshoz képest). Az óraszíj is igen hosszú volt, mivel biztosítani kellette a kabáton kívüli hordhatóságot.
Az órák hátulján rendre az alábbi felirat szerepelt: 空兵第三六六O号, aminek jelentése nagyjából „légierő”. A karórák mellett/helyett a pilóták használtak zsebórákat, illetve kifejezetten a számukra gyártott nyakban hordható órákat is.

(from: http://www.heirloom2.com/)

Mivel nagyon ritkák az eredeti darabok, így számos „homage” és másolat készült már belőlük, amik nagyrészt elérhetőek is például a rakuten.com-on, vagy a híres (hírhedt?) tokiói feketepiacon, az Ameya Yokocho utcában. Az árak is nagyon változóak, függően a használt szerkezet minőségétől.

Alapadatok:

• Óratok átmérő (Case diameter): 48 mm (50 mm koronával)
• Óratok vastagsága: cca. 10 mm
• Magasság (Lug-to-lug): 55 mm
• Szíj szélessége (Lug width): 24 mm

Az óra kialakítása alapvetően jól sikerült, már ami az eredetihez való hasonlóságot illeti (nem 1:1 másolat ugyan, mert a másodpercmutató és a korona kialakítása is nagyon eltér, de nem rossz :). A Breguet Pomme jellegű óra- és percmutatók nekem tetszenek és a számlap színvilága is.
A koronát sajnálom, hogy nem az eredetivel egyező „lapított félgömb alakú”, így ezt én szeretném majd kicserélni (a másodpercmutató meghagyom egyelőre). Sajnos egy ilyen acél korona viszonylag drága (> 2.000 Ft), de remélem hogy valamelyik órásnál belefutok majd olcsóbb, használt darabokba, az összeillesztést meg megoldom (az, hogy közel annyiba kerülne mint az óra, azért nem járja na :).
A szíj nem olyan rossz, bár kicsit rövid (legalábbis nekem), így én – szinte már hagyományosan :) – cserélni fogom. Ehhez az órához szerintem igazán jól illene egy klasszikus „alátétes repülős szíj”, mint mondjuk az itt látható. Ezzel viszont két baj van: egyrészt relatíve drága, másrészt pedig elég ritka az 50 mm+ átmérőjű… Mondjuk már régóta nézegetem az ilyen jellegű szíjakat, meg azokat is, amikhez egy felső takaróelem is van (pl. itt elérhető egy ilyen), így lehet ettől függetlenül is veszek majd egyet.

Szerintem ez az eddigi egyik legjobb darab a sorozatban, egy Európában nem túl ismert és egyébként is igen ritka óráról készült egy elfogadható másolat. A kialakítása ugyan nekem kicsit szokatlanul díszesnek tűnt elsőre, de mégis egyre jobban tetszik :). Sőt lehet, hogy veszek még egy darabot is belőle, ugyanis egy hasonló mutatókészlet ez ebay.com-on majdnem egy akciósan beszerzett óra árával egyenlő (cca. 3.000 Ft) és az óratok is tetszik a barázdált szélével (még ha nem is acél), illetve a számlapot is fel tudom majd használni…

---

#9 –  Brit Királyi Légierő/Hadsereg, 1960-as évek 

Megjelenés ideje: 2015.06.02.
Elérhetőség: könnyen beszerezhető még.
Ár:  3.990 Ft (de beszerzési forrástól függően olcsóbb is lehet)

 (from: http://forums.watchuseek.com)

Az újság

Nekem ez a szám a szokásosnál is semmitmondóbb, a Hamilton márka bemutatója ugyan nem is lenne rossz, ha nem lenne ennél sokkal jobb tartalom elérhető on-line, például a Hamilton University keretei között. Itt nemcsak a márkáról lehet többet megtudni, hanem úgy általában a karórákról is, személetes, ugyanakkor rövid írásokból. A karórákkal most ismerkedőknek szerintem kifejezetten javasolható a megtekintése, elérhető itt (természetesen nem egy mindenre kiterjedő információforrás, de indulásnak egy jó alap). Érdemes a Quiz-t is kitölteni, nem is feltétlenül a certificate miatt (amit nem is biztos hogy megkapunk 80% feletti teljesítmény esetén, mert elvileg csak Hamilton dolgozóknak/hivatalos kereskedőknek és alkalmazottaiknak jár és erre a kitételre külön fel is hívják a figyelmet: „Please note that the certificate is exclusively for the Hamilton employees, official retailers and their staff„).
A Quiz kapcsán még egy rövid észrevétel, bár nem kapcsolódik a témához, de nem tudok szó nélkül elmenni mellette: kitöltés után nem kapjuk meg a helyes válaszokat, vagy hogy mit is rontottunk el, ami tekintettel arra, hogy tetszőleges alkalommal próbálkozhatunk tulajdonképpen még rendeben is lehet. Ugyanakkor engem azért kifejezetten érdekelt a dolog, így megnéztem a forráskódot és egészen érdekes kiértékelési logikát találtam, elvileg szerver oldali, de tulajdonképpen nem is: gyakorlatilag minden válasz már a HTML kódban meg van jelölve hogy helyes-e (value=”1″) vagy sem (value=”0″), így csak a választásainknak megfelelő értékeket adják össze szerver oldalon (<form action=”http://www.hamilton-uni.com/quiz2/english/saver.php” method=”post” id=”questions”>). Érdekesség, hogy egy (de csak egy) olyan kérdés is van, ahol két helyes válasz adható, de a felületen (rádiógombok lévén) csak egy jelölhető – nem tudom ez szándékos-e, vagy csak utólag javították a kódot :)

Szóval az egész kiértékelés problémás, ami kb. a tanúsítvány (jellegéből adódóan) egyébként sem túl nagy értékét is a nullához közelíti számomra. Egyszerűen nem ellenőrizhető, hogy ki az aki tényleg tudta/vagy legalább kikereste az Internet-en a helyes válaszokat (ami némely esetben ráadásul nem is triviális szerintem, nagyrészt a néhol tapasztalható fura megfogalmazások miatt) és ki az, aki csak „kinézte” a kódból…

Tartalom:

• Brit Királyi Légierő / Brit Hadsereg – Általános szolgálati óra, 1960-as évek
• Hamilton – Amerika szelleme és svájci pontosság
• Az óragyártás története – Julien Le Roy
• Cartier Tank

A magyar borító:

(from: http://www.kossuth.hu)

Az óra

Az óra mintája egy az 1967 és 1970 között, a brit haderő számára szállított Smiths Model GS.4701. Ezeket az órákat meglehetősen széles körben alkalmazták, hiszen eleve a „General Service Watch” kategóriában nyert a gyártó beszállítói szerződést (GS = „General Service”). W10 néven elsősorban a hadsereg kapta meg őket, de 6B modellszám alatt kapott belőle a RAF (bár szerintem elsősorban nem a hajózó személyzet használhatta), illetve néhány darab a haditengerészethez is került (a fellelhetőségük is ezek szerint alakul napjainkban):

The Army ones are the most common, followed by the rare RAF issue. The rarest one is the Navy marked one. You need to research the existing M.O.D documents to confirm whether your watch conforms. Remember if it is in bits or needs restoring then it has no guarantee of originality. Mint is best but hard to source. Any military issue Smiths in mint or near mint and original condition is hard to value, even the later issue, but is generally priced by the size of your account rather than the last price achieved at auction.

(from: http://www.ebay.co.uk/gds/A-GUIDE-TO-BUYING-A-SMITHS-WATCH-FOR-PLEASURE-OR-PROFIT-/10000000001402028/g.html)

 (from: http://watcharoo.co.uk/smiths.htm)

A gyártó története is igen érdekes és több ponton is kapcsolódik híres eseményekhez/más márkákhoz, így talán érdemes ezt is röviden áttekinteni. A vállalt ősét 1851-ben alapította Samuel Smith, ami a II. világháború végére már egy, több mint 20 tagból álló vállalatcsoportá vált. Az órákat gyártó cheltenhami üzem is ekkor (1947) kezdett tömegesen karórákat gyártani, eleinte látszólag a Jaeger-LeCoultre megoldásain „alapulva”, amihez kapcsolódóan néhány „urban legend” is szárnyra kapott (például, hogy a Smiths Jaeger-LeCoultre szerkezeteket, komponenseket használt…). Ez természetesen nem volt igaz, de a mai napig tartja még magát egy-két ilyen elmélet (a mögöttes történetet jól leírja az alábbi cikk, itt). Később már minden kétséget kizáróan saját szerkezeteket is terveztek :), a legismertebb ilyen talán a 25 köves Smiths Imperial Automatic (ami sokak szerint a kor legjobb automatája volt).
Sajnos az 1970-es évek végére, pénzügyi nehézségek miatt teljesen tönkrementek (vélhetően ehhez nem kis részben a „quartz krízis” is hozzájárult). Az ismert anekdota szerint személyesen Margaret Thatcher segítségét is kérték, hogy a vállalat valahogyan megmenthető legyen, de ekkoriban a támogatási források nagy részét elvitte John DeLorean autógyárának finanszírozása (részletek itt). Egyéb óragyártási projektjeik is voltak más vállalatokkal közösen, de végül egyik sem bizonyult sikeresnek:

They also entered a joint venture with Ingersoll (the British offshoot, not the US company) to start a watch factory in Wales, that started production in 1940. English Smiths are much higher quality, but Welsh Smiths are very durable. The original Welsh Smiths Empire pocket watch (also branded Ingersoll Triumph) was based on an old Ingersoll design from around 1897. After that came a series of wristwatches. Ingersoll pulled out of the venture in the 1960s and started sourcing their watches from Europe. Smiths gradually replaced their Welsh models with locally-case Seiko movements, and later fully-imported low-grade Swiss watches. The last Smiths watch made in 1980 was the original pocket watch.

(from: http://forums.watchuseek.com)

Egy dolog miatt viszont sokak számára ismerős lehet a Smiths, mint óragyártó, az pedig az első, sikeres Mount Everest expedíció, ahol bizony Smiths órákat használtak (lévén hogy ők voltak a hivatalos szponzorok), bár néhány véletlen esemény miatt a Rolex is ügyesen fel tudta tüntetni saját szerepét :). A story összefoglalva (tőmondatokban pedig félkövérrel szedve):

May 29, 1953: At 11:30 a.m., Edmund Hillary and Sherpa Tenzing Norgay, two members of the British Himalayas expedition, led by Col. John Hunt, reached the summit, at 29,035 feet. In doing so, they secured their place in history as the first to reach the “top of the world”—a feat some believed might never be accomplished.

Hillary didn’t wear a Rolex on Everest and they were not sponsers of the successful 1953 expedition led by John Hunt. They did however sponsor and equip both the 1952 Swiss expedition led by Raymond Lambert which got to within 200M of the summit before turning back, They also sponsored the unsuccessful 1952 Cho Oyu (the worlds sixth highest mountain) expedition on which Hillary climbed .

As it happens, Tenzing Norgay was the chief Sherpa to the ’52 expedition and accompanied Lambert to just below the summit. As a result he was issued and allowed to keep a Rolex. This is the one now in the Rolex museum. For the Hunt expedition, which was sponsored by Smiths, both Norgay and Hillary were issued with fifteen jewel Smiths Deluxe watches. Norgay rather famously wore both (in fact, the Rolex worn by Tenzing to the summit wasn’t an Explorer at all, but rather a stainless steel Bubbleback on a simple leather strap), while Hillary wore the Smiths alone. This watch is now in the museum of the Worshipful Company of Clockmakers in London. While I have seen it several times, photographs are not allowed.

(from: http://forums.watchuseek.com/f508/sir-edmond-hillary-rolex-smiths-watch-969754.html, http://www.qualitytyme.net/pages/rolex_articles/everest.html)

A hadsereg számára szállított W10 modellek sokban emlékeztetnek az IWC Mark XI óráira, bár nem tudom mi ennek a pontos oka, de vélhetően a hasonló specifikációkban rejlik a megoldás (General Service Watches: 6B/910100, RAF: 6B/346 – ezek a specifikációk összegyűjtve, rendszerezve is megvásárolhatóak jelenleg 24 USD áron, itt – sajnos én nem rendelkezem ezekkel, így biztosan nem állíthatom). Egy-egy eredeti darab jó állapotban viszonylag drága (ebay.com-on most csak egy ilyet találtam, ami 600 GBP +egyéb költségek, részletek itt).
Érdekes módon elérhetőek az eredetivel szinte minden tekintetben megegyező, minden számlapi jelzést tartalmazó, amolyan „reissue” verziók is „Smiths Military” címszó alatt, 325 GBP-től, itt (illetve több más modell is van a kínálatukban). Eu azért lehetséges, mert valamikor az 1990-es évek végén a Time Factors (illetve a tulajdonos Edward Platts) hozzájutott a gyártási jogokhoz, talán még a márkanévhez is valamilyen formában, így ezeknek a óráknak az árusítása teljesen legális.

Alapadatok:

• Óratok átmérő (Case diameter): 39 mm (41 m koronával)
• Óratok vastagsága: cca. 10 mm
• Magasság (Lug-to-lug): 50 mm
• Szíj szélessége (Lug width): 20 mm

A 9. „legendás katonai óra” kialakítása tényleg nagyon hasonlít az eredetihez (mondjuk az sem volt túlbonyolítva :), de kicsit nagyobb átmérőjű (a W10 csak 36 mm volt). A számlapon a „broad arrow” („széles nyíl”) helyett egy háromszög jelenik meg, mivel az eredeti jelölést nem lehetett használni, legalábbis a brit koronához tartozó területeken nem („ it is currently a criminal offence in the United Kingdom to reproduce the broad arrow without authority. Section 4 of the Public Stores Act 1875 makes it illegal to use the „broad arrow” on any goods without permission.„, from: https://en.wikipedia.org/wiki/Broad_arrow).
Őszintén szólva nekem kicsit jellegtelennek tűnt elsőre, de ahogyan teszt jelleggel 1-2 napig hordtam egyre jobban megkedveltem: eleinte úgy láttam, hogy az egészben csak az angol készítésű 17 köves Smiths calibre 60466E szerkezet lenne az érdekes, de mivel most is a szokásos kínai/esetleg japán eredetű quartz van helyette, így ez a szám nem tűnt vonzónak számomra. De végül a design megtetszett :).
A szíj szokás szerint cserélendő, bár még nem tudom mire fogom véglegesen, de vélhetően egy egyszínű, bőr, fekete NATO szíjat kap ez is.

Nem a kedvenc darabom ugyan, de nem rossz és nagyon hasonlít is az eredeti modellre (ami ráadásul az utolsó angol gyártású katonaóra volt, így történelmi jelentősége is van). A konkrét karóránál a Smiths márka/gyár története számomra sokkal érdekesebb, szerintem sok lehetőség lett volna még benne, de ezt sajnos már soha nem tudjuk meg…